A rendszerváltást megelőző gazdasági helyzet és a Kádár-korszak társadalompolitikája

Kádár-korszaknak az 1956 és 1988 közötti időszakot nevezzük, amikor hazánk a Szovjetunió által befolyásolt szocialista országok tömbjébe tartozott. 

Kádár János az 1956-os forradalom után lett az ország első embere az MSZMP (Magyar Szocialista Munkás Párt) első titkáraként. Az Ő nevéhez fűződő korszak alapvetően hasonlított a Rákosi-korszakhoz: megmaradt a szocializmus, az egypártrendszer, a szovjet "barátság", az állami tulajdon. Ugyanakkor megváltozott a hatalom gyakorlásának módja. Kádár körül nem alakult ki személyi kultusz, elmaradt a beszolgáltatás, csökkent a félelem a titkosrendőrségtől. Megint változott a címer, nagyobb lett a nemzeti jellege. Az emberektől azt várták el, hogy ne legyenek ellenségesek a rendszerrel. Ezt fejezte ki az "aki nincs ellenünk, az velük van" szlogen. Aki csendben maradt, dolgozott és hangosan nem kritizálta a rendszert, azt békén hagyták. Ezt szokták "puha diktatúrának" is nevezni. (1958-ban még kivégezték  Nagy Imrét és társait, de 1963-ra amnesztiát hirdettek a forradalom miatt az elítélteknek, amit akkoriban ellenforradalomként emlegettek.)

A 60-as években kialakult társadalmi megegyezés az emberek és az állam között. Ennek lényege, hogy a rendszer eltűréséért cserébe az életszínvonal emelkedik és az élet szabadabbá válik.

Az életszínvonal növekedés, változás elemei: 

1. A mezőgazdaság teljes kollektivizálását végrehajtották, de engedték a háztáji és kisegítő gazdaság megjelenését. Itt az emberek saját használatra és piacra is tudtak termelni. Fontos szerepe lett az élelmiszer ellátásban. 
2. Jelentősen csökkent a a szegénység, megvalósították a teljes foglalkoztatottságot. A mezőgazdaságban dolgozók aránya jelentősen lecsökkent, az iparban és szolgáltatásban dolgozók aránya nőtt. (Nők munkába állása.)
3. Javultak az iskolázottsági adatok is, bár a tananyag szellemisége tükrözte a szocializmus eszméjét. Az iskolákban jelen volt a kisdobos, az úttörő és a KISZ mozgalmak. 
4. Javultak a lakásviszonyok (lakótelepek, kockaházak), amelyek komfortosabbak lettek.
5. Ekkor jutott el az összes háztartásba a villany, megjelentek a tartós fogyasztási cikkek: TV, rádió, hűtő, porszívó. Az utóbbiak a dolgozó nők életét könnyítették meg. 
6. A szomszédos szocialista országokba könnyebb lett az utazás. A 70-es évektől már nyugatra is lehetett utazni, igaz csak 3 évente. 
7. Az autó is elérhető dolog lett, bár több évekig kellett rá gyűjteni. (Trabant.)
8. A születések számának emelése miatt bevezették a GYES-t, családi pótlékot, óvodák jöttek létre. 
9. Csökkent a cenzúra szigorúsága. A TILT, TŰR, TÁMOGAT kategóriákból egyre szélesebb lett a tűrt. Például a Hofi Géza kabaréja. 
10. Fiatalok körében elterjedt a nyugati "kultúra" : rock zene, hosszú haj, farmer...
11. Hazánkat nevezték ekkoriban a "legvidámabb barakknak, gulyáskommunizmusnak, frizsiderkommunizmusnak", a -többi szocialista országhoz mérten- jobb élet miatt. 

A háttérben azonban problémák is megjelentek: 

1. A gazdaság alapvetően nem modernizálódott, a nehéziparnak továbbra is fontos szerepe volt. Elhanyagoltak olyan területeket, mint a távközlés és az infrastruktúra fejlesztése. 
2. A mennyiségi termelés helyett 1968-ban bevezették az új gazdasági mechanizmusnak nevezett gazdasági reformot. Kisebb változtatásokkal kevésbé szabályozták a termelést (szabadabb árképzés, külkereskedelem, munkások érdekeltté tétele). A hatékonysága viszont messze elmradt a vártnál, a gazdaság szerkezete elavult maradt. 
3. A 70-es években az olajár-robbanásoknak köszönhetően megnőtt a kőolaj világpiaci ára, ami a gazdaság minden ágára kihatott. A külkereskedelmük nagy gondja a cserearány-romlás volt, ami azt jelenti, hogy az import áruk egyre drágábbak lettek, a magyar exportcikkek ára pedig alig változott. A gazdaság egyre kevésbé tudta fenntartani a rendszer működését, az életszínvonal romlását el akarták kerülni, így elkezdtek hiteleket felvenni. Próbálták fenntartani a versenyképtelen szocialista nagyipart és a lakosság életszínvonalát.
4. A hitelt viszont nem fejlesztésekre használták, hanem a költségvetési hiány pótlására. Az így felvett hiteleket nem tudták visszafizetni, ezért újabb kölcsönöket vettek fel. Belekerültünk egy adósságspirálba, ami hazánk eladósodásához vezetett. 
5. Az emberek is megfizették az életszínvonal emelkedését. A bér értéke elkezdett romlani, így háztájiban, a kiskereskedelemben, kisiparban végzett munkát értették, amit másodállásban végeztek az emberek. Fusizás. 
6. A túlhajszoltság miatt csökkent a várható élettartam, nőtt a férfiak halálozási aránya. Ebben szerepet játszott a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás és az öngyilkosságok. Megnőtt a válások száma is. A születendő gyermekek száma fokozatosan csökkent, a 80 évek elejétől a lakosság fogyni kezd. 

Az 1980-as évek második felére nyilvánvalóvá vált a szovjet típusú szocializmus csődje. A rendszer erősödő válságával párhuzamosan megkezdődött az ellenzék megszerveződése. 

A Gorbacsov (1985-1991) vezette SZU irányváltást hajtott végre kívül-belül. Szabad utat engedett a kelet-közép-európai országokban elindult társadalmi, politikai változásoknak. Megkezdődött a Vasfüggöny leomlása. Ennek következménye a rendszerváltás lett, 1989-ben. A szovjet csapatok 1991. június 19-én hagyták el Magyarországot.